abakuszaim

Hungarian

Etymology

abakusz +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɒbɒkusɒjim]
• Hyphenation: aba‧ku‧sza‧im

Noun

abakuszaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of abakusz

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	abakuszaim
accusative	—	abakuszaimat
dative	—	abakuszaimnak
instrumental	—	abakuszaimmal
causal-final	—	abakuszaimért
translative	—	abakuszaimmá
terminative	—	abakuszaimig
essive-formal	—	abakuszaimként
essive-modal	—	abakuszaimul
inessive	—	abakuszaimban
superessive	—	abakuszaimon
adessive	—	abakuszaimnál
illative	—	abakuszaimba
sublative	—	abakuszaimra
allative	—	abakuszaimhoz
elative	—	abakuszaimból
delative	—	abakuszaimról
ablative	—	abakuszaimtól
non-attributive possessive - singular	—	abakuszaimé
non-attributive possessive - plural	—	abakuszaiméi