búskomor

Hungarian

Etymology

bús (“sad”) +‎ komor (“somber”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbuːʃkomor]
• Hyphenation: bús‧ko‧mor
• Rhymes: -or

Adjective

búskomor (comparative búskomorabb, superlative legbúskomorabb)

1. melancholy, melancholic (affected with great sadness or depression)

   Synonym: melankolikus

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)

	singular	plural
nominative	búskomor	búskomorak
accusative	búskomort	búskomorakat
dative	búskomornak	búskomoraknak
instrumental	búskomorral	búskomorakkal
causal-final	búskomorért	búskomorakért
translative	búskomorrá	búskomorakká
terminative	búskomorig	búskomorakig
essive-formal	búskomorként	búskomorakként
essive-modal	—	—
inessive	búskomorban	búskomorakban
superessive	búskomoron	búskomorakon
adessive	búskomornál	búskomoraknál
illative	búskomorba	búskomorakba
sublative	búskomorra	búskomorakra
allative	búskomorhoz	búskomorakhoz
elative	búskomorból	búskomorakból
delative	búskomorról	búskomorakról
ablative	búskomortól	búskomoraktól
non-attributive possessive – singular	búskomoré	búskomoraké
non-attributive possessive – plural	búskomoréi	búskomorakéi

Derived terms

• búskomoran (adverb)
• búskomorság (noun)

Further reading

• búskomor in Géza Bárczi, László Országh, et al., editors, A magyar nyelv értelmező szótára [The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language] (ÉrtSz.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN.
• búskomor in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).