expresszív
Hungarian edit
Etymology edit
From German expressiv, from French expressif.[1] With -ív ending.
Pronunciation edit
Adjective edit
expresszív (comparative expresszívebb, superlative legexpresszívebb)
- expressive
- Synonyms: kifejező, érzékletes
Declension edit
| Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | expresszív | expresszívek |
| accusative | expresszívet | expresszíveket |
| dative | expresszívnek | expresszíveknek |
| instrumental | expresszívvel | expresszívekkel |
| causal-final | expresszívért | expresszívekért |
| translative | expresszívvé | expresszívekké |
| terminative | expresszívig | expresszívekig |
| essive-formal | expresszívként | expresszívekként |
| essive-modal | — | — |
| inessive | expresszívben | expresszívekben |
| superessive | expresszíven | expresszíveken |
| adessive | expresszívnél | expresszíveknél |
| illative | expresszívbe | expresszívekbe |
| sublative | expresszívre | expresszívekre |
| allative | expresszívhez | expresszívekhez |
| elative | expresszívből | expresszívekből |
| delative | expresszívről | expresszívekről |
| ablative | expresszívtől | expresszívektől |
| non-attributive possessive - singular |
expresszívé | expresszíveké |
| non-attributive possessive - plural |
expresszívéi | expresszívekéi |
Derived terms edit
Related terms edit
References edit
- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading edit
- expresszív in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)