fölmegy

Hungarian

Etymology

föl- (“up”, verbal prefix) +‎ megy (“to go”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈfølmɛɟ]
• Hyphenation: föl‧megy
• Rhymes: -ɛɟ

Verb

fölmegy

1. (intransitive) Alternative form of felmegy (“to go up”).

Conjugation

conjugation of fölmegy

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	fölmegyek	fölmész (or fölmégy)	fölmegy	fölmegyünk	fölmentek	fölmennek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	fölmentem	fölmentél	fölment	fölmentünk	fölmentetek	fölmentek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	fölmennék	fölmennél	fölmenne	fölmennénk	fölmennétek	fölmennének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	fölmenjek	fölmenj or fölmenjél	fölmenjen	fölmenjünk	fölmenjetek	fölmenjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	fölmenni		fölmennem	fölmenned	fölmennie	fölmennünk	fölmennetek	fölmenniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			fölmenés or fölmenetel	fölmenő	fölment	fölmenendő	fölmenve or fölmenvén	fölmehet

Further reading

• felmegy in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN