gigantikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German gigantisch, from Ancient Greek γιγαντικός (gigantikós). With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈɡiɡɒntikuʃ]
• Hyphenation: gi‧gan‧ti‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

gigantikus (comparative gigantikusabb, superlative leggigantikusabb)

1. gigantic (very large)

   Synonyms: óriási, hatalmas

2. (of effort) gigantic, monumental, large-scale, enormous, preterhuman

   Synonyms: nagyszabású, roppant, emberfeletti

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	gigantikus	gigantikusak
accusative	gigantikusat	gigantikusakat
dative	gigantikusnak	gigantikusaknak
instrumental	gigantikussal	gigantikusakkal
causal-final	gigantikusért	gigantikusakért
translative	gigantikussá	gigantikusakká
terminative	gigantikusig	gigantikusakig
essive-formal	gigantikusként	gigantikusakként
essive-modal	—	—
inessive	gigantikusban	gigantikusakban
superessive	gigantikuson	gigantikusakon
adessive	gigantikusnál	gigantikusaknál
illative	gigantikusba	gigantikusakba
sublative	gigantikusra	gigantikusakra
allative	gigantikushoz	gigantikusakhoz
elative	gigantikusból	gigantikusakból
delative	gigantikusról	gigantikusakról
ablative	gigantikustól	gigantikusaktól
non-attributive possessive - singular	gigantikusé	gigantikusaké
non-attributive possessive - plural	gigantikuséi	gigantikusakéi

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• gigantikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN