hölgyeim

Hungarian

Etymology

hölgy (“lady”) +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈhølɟɛjim]
• Hyphenation: höl‧gye‧im

Noun

hölgyeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of hölgy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	hölgyeim
accusative	—	hölgyeimet
dative	—	hölgyeimnek
instrumental	—	hölgyeimmel
causal-final	—	hölgyeimért
translative	—	hölgyeimmé
terminative	—	hölgyeimig
essive-formal	—	hölgyeimként
essive-modal	—	hölgyeimül
inessive	—	hölgyeimben
superessive	—	hölgyeimen
adessive	—	hölgyeimnél
illative	—	hölgyeimbe
sublative	—	hölgyeimre
allative	—	hölgyeimhez
elative	—	hölgyeimből
delative	—	hölgyeimről
ablative	—	hölgyeimtől
non-attributive possessive - singular	—	hölgyeimé
non-attributive possessive - plural	—	hölgyeiméi

Derived terms

• hölgyeim és uraim