irtottátok

See also: irtottatok

Hungarian

Etymology

From the verb irt (“to exterminate”) +‎ -ottátok (personal suffix).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈirtotːaːtok]
• Hyphenation: ir‧tot‧tá‧tok

Verb

irtottátok

1. second-person plural indicative past definite of irt