Open main menu

Wiktionary β

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

isten (god) +‎ félő (fearing), present participle of fél (to fear)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈiʃtɛɱfeːløː]
  • Hyphenation: is‧ten‧fé‧lő

AdjectiveEdit

istenfélő (comparative istenfélőbb, superlative legistenfélőbb)

  1. godfearing (devout; pious; very religious)

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative istenfélő istenfélők
accusative istenfélőt istenfélőket
dative istenfélőnek istenfélőknek
instrumental istenfélővel istenfélőkkel
causal-final istenfélőért istenfélőkért
translative istenfélővé istenfélőkké
terminative istenfélőig istenfélőkig
essive-formal istenfélőként istenfélőkként
essive-modal
inessive istenfélőben istenfélőkben
superessive istenfélőn istenfélőkön
adessive istenfélőnél istenfélőknél
illative istenfélőbe istenfélőkbe
sublative istenfélőre istenfélőkre
allative istenfélőhöz istenfélőkhöz
elative istenfélőből istenfélőkből
delative istenfélőről istenfélőkről
ablative istenfélőtől istenfélőktől