késsél

See also: Kessel and késsel

Hungarian

Etymology

késik (“to be late”) +‎ -jél (personal suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkeːʃːeːl]
• Hyphenation: kés‧sél

Verb

késsél

1. Alternative form of késs, second-person singular subjunctive present indefinite of késik