köszöntöttél

Hungarian

Etymology

From köszönt +‎ -öttél.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈkøsøntøtːeːl]
• Hyphenation: kö‧szön‧töt‧tél

Verb

köszöntöttél

1. second-person singular indicative past indefinite of köszönt