kategorikus

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from German kategorisch (categorical).[1] With Latinate -ikus ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈkɒtɛɡorikuʃ]
  • Hyphenation: ka‧te‧go‧ri‧kus
  • Rhymes: -uʃ

AdjectiveEdit

kategorikus (comparative kategorikusabb, superlative legkategorikusabb)

  1. categorical

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative kategorikus kategorikusak
accusative kategorikusat kategorikusakat
dative kategorikusnak kategorikusaknak
instrumental kategorikussal kategorikusakkal
causal-final kategorikusért kategorikusakért
translative kategorikussá kategorikusakká
terminative kategorikusig kategorikusakig
essive-formal kategorikusként kategorikusakként
essive-modal
inessive kategorikusban kategorikusakban
superessive kategorikuson kategorikusakon
adessive kategorikusnál kategorikusaknál
illative kategorikusba kategorikusakba
sublative kategorikusra kategorikusakra
allative kategorikushoz kategorikusakhoz
elative kategorikusból kategorikusakból
delative kategorikusról kategorikusakról
ablative kategorikustól kategorikusaktól
non-attributive
possessive - singular
kategorikusé kategorikusaké
non-attributive
possessive - plural
kategorikuséi kategorikusakéi

Derived termsEdit

See alsoEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN