méltatlan

Hungarian

Etymology

mélt +‎ -atlan

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmeːltɒtlɒn]
• Hyphenation: mél‧tat‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

méltatlan (comparative méltatlanabb, superlative legméltatlanabb)

1. unworthy, undeserving

   Antonym: méltó

2. (rare) unmerited, undeserved

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	méltatlan	méltatlanok
accusative	méltatlant	méltatlanokat
dative	méltatlannak	méltatlanoknak
instrumental	méltatlannal	méltatlanokkal
causal-final	méltatlanért	méltatlanokért
translative	méltatlanná	méltatlanokká
terminative	méltatlanig	méltatlanokig
essive-formal	méltatlanként	méltatlanokként
essive-modal	méltatlanul	—
inessive	méltatlanban	méltatlanokban
superessive	méltatlanon	méltatlanokon
adessive	méltatlannál	méltatlanoknál
illative	méltatlanba	méltatlanokba
sublative	méltatlanra	méltatlanokra
allative	méltatlanhoz	méltatlanokhoz
elative	méltatlanból	méltatlanokból
delative	méltatlanról	méltatlanokról
ablative	méltatlantól	méltatlanoktól
non-attributive possessive - singular	méltatlané	méltatlanoké
non-attributive possessive - plural	méltatlanéi	méltatlanokéi

Derived terms

• méltatlankodik
• méltatlanság
• méltatlanul

 

Further reading

• méltatlan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN