megnő

Hungarian

Etymology

meg- +‎ nő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛɡnøː]
• Hyphenation: meg‧nő

Verb

megnő

1. (intransitive, of humans) to grow up
2. (intransitive, of plants) to grow
3. (intransitive, of influence) to increase

Conjugation

conjugation of megnő

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megnövök	megnősz	megnő	megnövünk	megnőtök	megnőnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megnőttem	megnőttél	megnőtt	megnőttünk	megnőttetek	megnőttek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. meg fog nőni.
	Archaic Preterit	Indef.	megnövék	megnövél	megnöve	megnövénk	megnövétek	megnövének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megnő vala, megnőtt vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megnövendek	megnövendesz	megnövend	megnövendünk	megnövendetek	megnövendenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megnőnék	megnőnél	megnőne	megnőnénk	megnőnétek	megnőnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megnőtt volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megnőjek	megnőj or megnőjél	megnőjön	megnőjünk	megnőjetek	megnőjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megnőtt légyen
Infinitive	megnőni		megnőnöm	megnőnöd	megnőnie	megnőnünk	megnőnötök	megnőniük
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	megnövés		megnövő	megnőtt	―	megnőve (megnővén)		megnöveszt
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem nő meg or meg is nő.

potential conjugation of megnő

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megnőhetek	megnőhetsz	megnőhet	megnőhetünk	megnőhettek	megnőhetnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megnőhettem	megnőhettél	megnőhetett	megnőhettünk	megnőhettetek	megnőhettek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	megnőheték	megnőhetél	megnőhete	megnőheténk	megnőhetétek	megnőhetének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megnőhet vala, megnőhetett vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megnőhetendek or megnövendhetek	megnőhetendesz or megnövendhetsz	megnőhetend or megnövendhet	megnőhetendünk or megnövendhetünk	megnőhetendetek or megnövendhettek	megnőhetendenek or megnövendhetnek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megnőhetnék	megnőhetnél	megnőhetne	megnőhetnénk	megnőhetnétek	megnőhetnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megnőhetett volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megnőhessek	megnőhess or megnőhessél	megnőhessen	megnőhessünk	megnőhessetek	megnőhessenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megnőhetett légyen
Inf.	(megnőhetni)		(megnőhetnem)	(megnőhetned)	(megnőhetnie)	(megnőhetnünk)	(megnőhetnetek)	(megnőhetniük)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(megnőhetve / megnőhetvén)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem nőhet meg or meg is nőhet.

Further reading

• megnő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN