megszólít

Hungarian

Etymology

From meg- +‎ szólít.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛksoːliːt]
• Hyphenation: meg‧szó‧lít
• Rhymes: -iːt

Verb

megszólít (transitive)

1. to address (to direct speech to)
2. to accost (to speak to first; to address; to greet)
3. to accost (to solicit sexually)

   Synonym: leszólít

4. (dialectal) to call out (to challenge, to criticize)

Conjugation

conjugation of megszólít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólítok	megszólítasz	megszólít	megszólítunk	megszólítotok	megszólítanak
		Def.	megszólítom	megszólítod	megszólítja	megszólítjuk	megszólítjátok	megszólítják
		2nd-p. o.	megszólítalak	―
	Past	Indef.	megszólítottam	megszólítottál	megszólított	megszólítottunk	megszólítottatok	megszólítottak
		Def.	megszólítottam	megszólítottad	megszólította	megszólítottuk	megszólítottátok	megszólították
		2nd-p. o.	megszólítottalak	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. megszólítani fog.
	Archaic Preterit	Indef.	megszólíték	megszólítál	megszólíta	megszólítánk	megszólítátok	megszólítának
		Def.	megszólítám	megszólítád	megszólítá	megszólítánk	megszólítátok	megszólíták
		2nd-p. o.	megszólítálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. megszólít vala, megszólított vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megszólítandok	megszólítandasz	megszólítand	megszólítandunk	megszólítandotok	megszólítandanak
		Def.	megszólítandom	megszólítandod	megszólítandja	megszólítandjuk	megszólítandjátok	megszólítandják
		2nd-p. o.	megszólítandalak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megszólítanék	megszólítanál	megszólítana	megszólítanánk	megszólítanátok	megszólítanának
		Def.	megszólítanám	megszólítanád	megszólítaná	megszólítanánk (or megszólítanók)	megszólítanátok	megszólítanák
		2nd-p. o.	megszólítanálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megszólított volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólítsak	megszólíts or megszólítsál	megszólítson	megszólítsunk	megszólítsatok	megszólítsanak
		Def.	megszólítsam	megszólítsd or megszólítsad	megszólítsa	megszólítsuk	megszólítsátok	megszólítsák
		2nd-p. o.	megszólítsalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megszólított légyen
Infinitive	megszólítani		megszólítanom	megszólítanod	megszólítania	megszólítanunk	megszólítanotok	megszólítaniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	megszólítás		megszólító	megszólított	megszólítandó	megszólítva (megszólítván)		megszólíttat
The archaic passive conjugation had the same -(t)at/-(t)et suffix as the causative, followed by -ik in the 3rd-person singular (and the concomitant changes in conditional and subjunctive mostly in the 1st- and 3rd-person singular like with other traditional -ik verbs).

potential conjugation of megszólít

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólíthatok	megszólíthatsz	megszólíthat	megszólíthatunk	megszólíthattok	megszólíthatnak
		Def.	megszólíthatom	megszólíthatod	megszólíthatja	megszólíthatjuk	megszólíthatjátok	megszólíthatják
		2nd-p. o.	megszólíthatlak	―
	Past	Indef.	megszólíthattam	megszólíthattál	megszólíthatott	megszólíthattunk	megszólíthattatok	megszólíthattak
		Def.	megszólíthattam	megszólíthattad	megszólíthatta	megszólíthattuk	megszólíthattátok	megszólíthatták
		2nd-p. o.	megszólíthattalak	―
	Archaic Preterit	Indef.	megszólíthaték	megszólíthatál	megszólíthata	megszólíthatánk	megszólíthatátok	megszólíthatának
		Def.	megszólíthatám	megszólíthatád	megszólíthatá	megszólíthatánk	megszólíthatátok	megszólíthaták
		2nd-p. o.	megszólíthatálak	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. megszólíthat vala, megszólíthatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	megszólíthatandok or megszólítandhatok	megszólíthatandasz or megszólítandhatsz	megszólíthatand or megszólítandhat	megszólíthatandunk or megszólítandhatunk	megszólíthatandotok or megszólítandhattok	megszólíthatandanak or megszólítandhatnak
		Def.	megszólíthatandom or megszólítandhatom	megszólíthatandod or megszólítandhatod	megszólíthatandja or megszólítandhatja	megszólíthatandjuk or megszólítandhatjuk	megszólíthatandjátok or megszólítandhatjátok	megszólíthatandják or megszólítandhatják
		2nd-p. o.	megszólíthatandalak or megszólítandhatlak	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megszólíthatnék	megszólíthatnál	megszólíthatna	megszólíthatnánk	megszólíthatnátok	megszólíthatnának
		Def.	megszólíthatnám	megszólíthatnád	megszólíthatná	megszólíthatnánk (or megszólíthatnók)	megszólíthatnátok	megszólíthatnák
		2nd-p. o.	megszólíthatnálak	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. megszólíthatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megszólíthassak	megszólíthass or megszólíthassál	megszólíthasson	megszólíthassunk	megszólíthassatok	megszólíthassanak
		Def.	megszólíthassam	megszólíthasd or megszólíthassad	megszólíthassa	megszólíthassuk	megszólíthassátok	megszólíthassák
		2nd-p. o.	megszólíthassalak	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. megszólíthatott légyen
Inf.	(megszólíthatni)		(megszólíthatnom)	(megszólíthatnod)	(megszólíthatnia)	(megszólíthatnunk)	(megszólíthatnotok)	(megszólíthatniuk)
Positive adjective			megszólítható	Neg. adj.	megszólíthatatlan	Adv. part.	(megszólíthatva / megszólíthatván)

Derived terms

• megszólítás
• megszólítgat
• megszólító eset

 

Further reading

• megszólít in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN