megtörténik

Hungarian

Etymology

meg- +‎ történik

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈmɛktørteːnik]
• Hyphenation: meg‧tör‧té‧nik
• Rhymes: -eːnik

Verb

megtörténik

1. (intransitive) to occur, to take place

Conjugation

conjugation of megtörténik

			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	megtörtének	megtörténsz	megtörténik	megtörténünk	megtörténtek	megtörténnek
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	megtörténtem	megtörténtél	megtörtént	megtörténtünk	megtörténtetek	megtörténtek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	megtörténnék	megtörténnél	megtörténne	megtörténnénk	megtörténnétek	megtörténnének
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	megtörténjek	megtörténj or megtörténjél	megtörténjen	megtörténjünk	megtörténjetek	megtörténjenek
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Infinitive	megtörténni		megtörténnem	megtörténned	megtörténnie	megtörténnünk	megtörténnetek	megtörténniük
Other nonfinite verb forms			Verbal noun	Present participle	Past participle	Future part.	Adverbial part.	Potential
			megtörténés	megtörténő	megtörtént	―	megtörténve	megtörténhet

Derived terms

• megtörténés

 

Further reading

• megtörténik in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN