odatalál

Hungarian

Etymology

oda- (“there”) +‎ talál (“to find”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈodɒtɒlaːl]
• Hyphenation: oda‧ta‧lál
• Rhymes: -aːl

Verb

odatalál

1. (intransitive) to find one's way to a place (to be able to find a place on one's own)

   Nem kell velem jönnöd, egyedül is odatalálok. ― You don't have to come with me, I can find it on my own.

Conjugation

conjugation of odatalál

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	odatalálok	odatalálsz	odatalál	odatalálunk	odataláltok	odatalálnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	odataláltam	odataláltál	odatalált	odataláltunk	odataláltatok	odataláltak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Future		Future is expressed with a present-tense verb with a completion-marking prefix and/or a time adverb, or—more explicitly—with the infinitive plus the conjugated auxiliary verb fog, e.g. oda fog találni.
	Archaic Preterit	Indef.	odatalálék	odatalálál	odatalála	odatalálánk	odatalálátok	odatalálának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala (volt), e.g. odatalál vala, odatalált vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	odatalálandok	odatalálandasz	odataláland	odatalálandunk	odatalálandotok	odatalálandanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	odatalálnék	odatalálnál	odatalálna	odatalálnánk	odatalálnátok	odatalálnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. odatalált volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	odataláljak	odatalálj or odataláljál	odataláljon	odataláljunk	odataláljatok	odataláljanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. odatalált légyen
Infinitive	odatalálni		odatalálnom	odatalálnod	odatalálnia	odatalálnunk	odatalálnotok	odatalálniuk
Other forms	Verbal noun		Present part.	Past part.	Future part.	Adverbial participle		Causative
	odatalálás		odataláló	odatalált	―	odatalálva (odatalálván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem talál oda or oda is talál.

potential conjugation of odatalál

Click for archaic forms			1st person sg	2nd person sg informal	3rd person sg, 2nd p. sg formal	1st person pl	2nd person pl informal	3rd person pl, 2nd p. pl formal
Indica­tive mood	Pre­sent	Indef.	odatalálhatok	odatalálhatsz	odatalálhat	odatalálhatunk	odatalálhattok	odatalálhatnak
		Def.	intransitive verb, definite forms are not used
		2nd-p. o.	―
	Past	Indef.	odatalálhattam	odatalálhattál	odatalálhatott	odatalálhattunk	odatalálhattatok	odatalálhattak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Preterit	Indef.	odatalálhaték	odatalálhatál	odatalálhata	odatalálhatánk	odatalálhatátok	odatalálhatának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Archaic Past		Two additional past tenses: the present and the (current) past forms followed by vala, e.g. odatalálhat vala, odatalálhatott vala/volt.
	Archaic Future	Indef.	odatalálhatandok or odatalálandhatok	odatalálhatandasz or odatalálandhatsz	odatalálhatand or odatalálandhat	odatalálhatandunk or odatalálandhatunk	odatalálhatandotok or odatalálandhattok	odatalálhatandanak or odatalálandhatnak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
Condi­tional mood	Pre­sent	Indef.	odatalálhatnék	odatalálhatnál	odatalálhatna	odatalálhatnánk	odatalálhatnátok	odatalálhatnának
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	Past		Indicative past forms followed by volna, e.g. odatalálhatott volna
Sub­junc­tive mood	Pre­sent	Indef.	odatalálhassak	odatalálhass or odatalálhassál	odatalálhasson	odatalálhassunk	odatalálhassatok	odatalálhassanak
		Def.	―
		2nd-p. o.	―
	(Archaic) Past		Indicative past forms followed by légyen, e.g. odatalálhatott légyen
Inf.	(odatalálhatni)		(odatalálhatnom)	(odatalálhatnod)	(odatalálhatnia)	(odatalálhatnunk)	(odatalálhatnotok)	(odatalálhatniuk)
Positive adjective			―	Neg. adj.	―	Adv. part.	(odatalálhatva / odatalálhatván)
The prefix can split from the verb stem, e.g. nem találhat oda or oda is találhat.

Further reading

• odatalál in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN