onomatopoétikus

HungarianEdit

EtymologyEdit

From German onomatopoetisch.[1] With Latinate -ikus ending.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈonomɒtopoʲeːtikuʃ]
  • Hyphenation: ono‧ma‧to‧po‧é‧ti‧kus
  • Rhymes: -uʃ

AdjectiveEdit

onomatopoétikus (comparative onomatopoétikusabb, superlative legonomatopoétikusabb)

  1. (linguistics) onomatopoeic
    Synonym: hangutánzó

DeclensionEdit

Inflection (stem in -a-, back harmony)
singular plural
nominative onomatopoétikus onomatopoétikusak
accusative onomatopoétikusat onomatopoétikusakat
dative onomatopoétikusnak onomatopoétikusaknak
instrumental onomatopoétikussal onomatopoétikusakkal
causal-final onomatopoétikusért onomatopoétikusakért
translative onomatopoétikussá onomatopoétikusakká
terminative onomatopoétikusig onomatopoétikusakig
essive-formal onomatopoétikusként onomatopoétikusakként
essive-modal
inessive onomatopoétikusban onomatopoétikusakban
superessive onomatopoétikuson onomatopoétikusakon
adessive onomatopoétikusnál onomatopoétikusaknál
illative onomatopoétikusba onomatopoétikusakba
sublative onomatopoétikusra onomatopoétikusakra
allative onomatopoétikushoz onomatopoétikusakhoz
elative onomatopoétikusból onomatopoétikusakból
delative onomatopoétikusról onomatopoétikusakról
ablative onomatopoétikustól onomatopoétikusaktól
non-attributive
possessive - singular
onomatopoétikusé onomatopoétikusaké
non-attributive
possessive - plural
onomatopoétikuséi onomatopoétikusakéi

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN