polemikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German polemisch, from Ancient Greek πολεμικός (polemikós, “of war”). With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈpolɛmikuʃ]
• Hyphenation: po‧le‧mi‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

polemikus (comparative polemikusabb, superlative legpolemikusabb)

1. polemic

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	polemikus	polemikusak
accusative	polemikusat	polemikusakat
dative	polemikusnak	polemikusaknak
instrumental	polemikussal	polemikusakkal
causal-final	polemikusért	polemikusakért
translative	polemikussá	polemikusakká
terminative	polemikusig	polemikusakig
essive-formal	polemikusként	polemikusakként
essive-modal	—	—
inessive	polemikusban	polemikusakban
superessive	polemikuson	polemikusakon
adessive	polemikusnál	polemikusaknál
illative	polemikusba	polemikusakba
sublative	polemikusra	polemikusakra
allative	polemikushoz	polemikusakhoz
elative	polemikusból	polemikusakból
delative	polemikusról	polemikusakról
ablative	polemikustól	polemikusaktól
non-attributive possessive - singular	polemikusé	polemikusaké
non-attributive possessive - plural	polemikuséi	polemikusakéi

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• polemikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN

Ido

Pronunciation

• IPA^(key): /poleˈmikus/

Verb

polemikus

1. conditional of polemikar