rémisztő

Hungarian

Etymology

rémiszt +‎ -ő

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈreːmistøː]
• Hyphenation: ré‧misz‧tő
• Rhymes: -tøː

Participle

rémisztő

1. present participle of rémiszt

Adjective

rémisztő (comparative rémisztőbb, superlative legrémisztőbb)

1. scary, frightening, terrifying

   Synonyms: ijesztő, rémítő

Declension

Inflection of rémisztő
	singular	plural
nominative	rémisztő	rémisztők rémisztőek
accusative	rémisztőt	rémisztőket rémisztőeket
dative	rémisztőnek	rémisztőknek rémisztőeknek
instrumental	rémisztővel	rémisztőkkel rémisztőekkel
causal-final	rémisztőért	rémisztőkért rémisztőekért
translative	rémisztővé	rémisztőkké rémisztőekké
terminative	rémisztőig	rémisztőkig rémisztőekig
essive-formal	rémisztőként	rémisztőkként rémisztőekként
essive-modal	—	—
inessive	rémisztőben	rémisztőkben rémisztőekben
superessive	rémisztőn	rémisztőkön rémisztőeken
adessive	rémisztőnél	rémisztőknél rémisztőeknél
illative	rémisztőbe	rémisztőkbe rémisztőekbe
sublative	rémisztőre	rémisztőkre rémisztőekre
allative	rémisztőhöz	rémisztőkhöz rémisztőekhez
elative	rémisztőből	rémisztőkből rémisztőekből
delative	rémisztőről	rémisztőkről rémisztőekről
ablative	rémisztőtől	rémisztőktől rémisztőektől
non-attributive possessive - singular	rémisztőé	rémisztőké rémisztőeké
non-attributive possessive - plural	rémisztőéi	rémisztőkéi rémisztőekéi

Further reading

• rémisztő in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN