rusztikus

Hungarian

Borrowed from Latin rusticus.^[1] With -ikus ending.

rusztikus (comparative rusztikusabb, superlative legrusztikusabb)

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	rusztikus	rusztikusak
accusative	rusztikusat	rusztikusakat
dative	rusztikusnak	rusztikusaknak
instrumental	rusztikussal	rusztikusakkal
causal-final	rusztikusért	rusztikusakért
translative	rusztikussá	rusztikusakká
terminative	rusztikusig	rusztikusakig
essive-formal	rusztikusként	rusztikusakként
essive-modal	—	—
inessive	rusztikusban	rusztikusakban
superessive	rusztikuson	rusztikusakon
adessive	rusztikusnál	rusztikusaknál
illative	rusztikusba	rusztikusakba
sublative	rusztikusra	rusztikusakra
allative	rusztikushoz	rusztikusakhoz
elative	rusztikusból	rusztikusakból
delative	rusztikusról	rusztikusakról
ablative	rusztikustól	rusztikusaktól
non-attributive possessive - singular	rusztikusé	rusztikusaké
non-attributive possessive - plural	rusztikuséi	rusztikusakéi

^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN