sóvár
Hungarian edit
Etymology edit
Back-formation from sóvárog.[1]
Pronunciation edit
Adjective edit
sóvár (comparative sóvárabb, superlative legsóvárabb)
Declension edit
| Inflection (stem in -a-, back harmony) | ||
|---|---|---|
| singular | plural | |
| nominative | sóvár | sóvárak |
| accusative | sóvárat | sóvárakat |
| dative | sóvárnak | sóváraknak |
| instrumental | sóvárral | sóvárakkal |
| causal-final | sóvárért | sóvárakért |
| translative | sóvárrá | sóvárakká |
| terminative | sóvárig | sóvárakig |
| essive-formal | sóvárként | sóvárakként |
| essive-modal | sóvárul | — |
| inessive | sóvárban | sóvárakban |
| superessive | sóváron | sóvárakon |
| adessive | sóvárnál | sóváraknál |
| illative | sóvárba | sóvárakba |
| sublative | sóvárra | sóvárakra |
| allative | sóvárhoz | sóvárakhoz |
| elative | sóvárból | sóvárakból |
| delative | sóvárról | sóvárakról |
| ablative | sóvártól | sóváraktól |
| non-attributive possessive - singular |
sóváré | sóváraké |
| non-attributive possessive - plural |
sóváréi | sóvárakéi |
References edit
- ^ sóvár in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- sóvár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN