söreim

Hungarian

Etymology

sör +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈʃørɛjim]
• Hyphenation: sö‧re‧im

Noun

söreim

1. first-person singular multiple-possession possessive of sör

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	söreim
accusative	—	söreimet
dative	—	söreimnek
instrumental	—	söreimmel
causal-final	—	söreimért
translative	—	söreimmé
terminative	—	söreimig
essive-formal	—	söreimként
essive-modal	—	söreimül
inessive	—	söreimben
superessive	—	söreimen
adessive	—	söreimnél
illative	—	söreimbe
sublative	—	söreimre
allative	—	söreimhez
elative	—	söreimből
delative	—	söreimről
ablative	—	söreimtől
non-attributive possessive - singular	—	söreimé
non-attributive possessive - plural	—	söreiméi