spontán

See also: spontan

HungarianEdit

EtymologyEdit

From German spontan (spontaneous), from Late Latin spontaneus (voluntary, willing), from Latin sponte (voluntarily), of unknown origin.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ ˈʃpontaːn]
  • Hyphenation: spon‧tán
  • Rhymes: -aːn

AdjectiveEdit

spontán (comparative spontánabb, superlative legspontánabb)

  1. spontaneous

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative spontán spontánok
accusative spontánt spontánokat
dative spontánnak spontánoknak
instrumental spontánnal spontánokkal
causal-final spontánért spontánokért
translative spontánná spontánokká
terminative spontánig spontánokig
essive-formal spontánként spontánokként
essive-modal
inessive spontánban spontánokban
superessive spontánon spontánokon
adessive spontánnál spontánoknál
illative spontánba spontánokba
sublative spontánra spontánokra
allative spontánhoz spontánokhoz
elative spontánból spontánokból
delative spontánról spontánokról
ablative spontántól spontánoktól
non-attributive
possessive - singular
spontáné spontánoké
non-attributive
possessive - plural
spontánéi spontánokéi

AdverbEdit

spontán (comparative spontánabban, superlative legspontánabban)

  1. spontaneously

Further readingEdit

  • spontán in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.