szabadlábon
Hungarian edit
Etymology edit
First attested in 1795. From szabad (“free”) + lábon (“on leg/foot”), calque of German auf freiem Fuß sein, compare szabadlábra (szabad + lábra).[1] For a similar formation, see hadilábon.
Pronunciation edit
Adverb edit
szabadlábon
- (idiomatic) at large, on the loose (not incarcerated or in captivity)
- A betörő még mindig szabadlábon van. ― The burglar is still at large.
References edit
- ^ szabadlábon in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)
Further reading edit
- szabadlábon in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN