szarvaik

Hungarian

Etymology

szarv +‎ -aik (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrvɒjik]
• Hyphenation: szar‧va‧ik

Noun

szarvaik

1. third-person plural multiple-possession possessive of szarv

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	szarvaik
accusative	—	szarvaikat
dative	—	szarvaiknak
instrumental	—	szarvaikkal
causal-final	—	szarvaikért
translative	—	szarvaikká
terminative	—	szarvaikig
essive-formal	—	szarvaikként
essive-modal	—	szarvaikul
inessive	—	szarvaikban
superessive	—	szarvaikon
adessive	—	szarvaiknál
illative	—	szarvaikba
sublative	—	szarvaikra
allative	—	szarvaikhoz
elative	—	szarvaikból
delative	—	szarvaikról
ablative	—	szarvaiktól
non-attributive possessive - singular	—	szarvaiké
non-attributive possessive - plural	—	szarvaikéi