szarvaim

Hungarian

Etymology

szarv +‎ -aim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsɒrvɒjim]
• Hyphenation: szar‧va‧im

Noun

szarvaim

1. first-person singular multiple-possession possessive of szarv

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	—	szarvaim
accusative	—	szarvaimat
dative	—	szarvaimnak
instrumental	—	szarvaimmal
causal-final	—	szarvaimért
translative	—	szarvaimmá
terminative	—	szarvaimig
essive-formal	—	szarvaimként
essive-modal	—	szarvaimul
inessive	—	szarvaimban
superessive	—	szarvaimon
adessive	—	szarvaimnál
illative	—	szarvaimba
sublative	—	szarvaimra
allative	—	szarvaimhoz
elative	—	szarvaimból
delative	—	szarvaimról
ablative	—	szarvaimtól
non-attributive possessive - singular	—	szarvaimé
non-attributive possessive - plural	—	szarvaiméi