szellemeim

HungarianEdit

EtymologyEdit

szellem +‎ -eim (possessive suffix)

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈsɛlːɛmɛjim]
  • Hyphenation: szel‧le‧me‧im

NounEdit

szellemeim

  1. first-person singular multiple-possession possessive of szellem

DeclensionEdit

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
singular plural
nominative szellemeim
accusative szellemeimet
dative szellemeimnek
instrumental szellemeimmel
causal-final szellemeimért
translative szellemeimmé
terminative szellemeimig
essive-formal szellemeimként
essive-modal szellemeimül
inessive szellemeimben
superessive szellemeimen
adessive szellemeimnél
illative szellemeimbe
sublative szellemeimre
allative szellemeimhez
elative szellemeimből
delative szellemeimről
ablative szellemeimtől
non-attributive
possessive - singular
szellemeimé
non-attributive
possessive - plural
szellemeiméi