szimmetrikus

Hungarian

Etymology

Borrowed from German symmetrisch, from French symétrique. With Latinate -ikus ending.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈsimɛtrikuʃ] (usually with a short [m])
• Hyphenation: szim‧met‧ri‧kus
• Rhymes: -uʃ

Adjective

szimmetrikus (comparative szimmetrikusabb, superlative legszimmetrikusabb)

1. symmetrical, symmetric (exhibiting symmetry; having harmonious or proportionate arrangement of parts; having corresponding parts or relations)

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	szimmetrikus	szimmetrikusak
accusative	szimmetrikusat	szimmetrikusakat
dative	szimmetrikusnak	szimmetrikusaknak
instrumental	szimmetrikussal	szimmetrikusakkal
causal-final	szimmetrikusért	szimmetrikusakért
translative	szimmetrikussá	szimmetrikusakká
terminative	szimmetrikusig	szimmetrikusakig
essive-formal	szimmetrikusként	szimmetrikusakként
essive-modal	—	—
inessive	szimmetrikusban	szimmetrikusakban
superessive	szimmetrikuson	szimmetrikusakon
adessive	szimmetrikusnál	szimmetrikusaknál
illative	szimmetrikusba	szimmetrikusakba
sublative	szimmetrikusra	szimmetrikusakra
allative	szimmetrikushoz	szimmetrikusakhoz
elative	szimmetrikusból	szimmetrikusakból
delative	szimmetrikusról	szimmetrikusakról
ablative	szimmetrikustól	szimmetrikusaktól
non-attributive possessive - singular	szimmetrikusé	szimmetrikusaké
non-attributive possessive - plural	szimmetrikuséi	szimmetrikusakéi

See also

• Appendix:Hungarian words ending in -ikus

Further reading

• szimmetrikus in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN