szuggesztív
Hungarian
editEtymology
editFrom German suggestiv.[1] With -ív ending.
Pronunciation
editAdjective
editszuggesztív (comparative szuggesztívebb, superlative legszuggesztívebb)
- suggestive (tending to suggest or imply or relating to hypnotic suggestion; without any implication of romance or sex)
Declension
editInflection (stem in -e-, front unrounded harmony) | ||
---|---|---|
singular | plural | |
nominative | szuggesztív | szuggesztívek |
accusative | szuggesztívet | szuggesztíveket |
dative | szuggesztívnek | szuggesztíveknek |
instrumental | szuggesztívvel | szuggesztívekkel |
causal-final | szuggesztívért | szuggesztívekért |
translative | szuggesztívvé | szuggesztívekké |
terminative | szuggesztívig | szuggesztívekig |
essive-formal | szuggesztívként | szuggesztívekként |
essive-modal | — | — |
inessive | szuggesztívben | szuggesztívekben |
superessive | szuggesztíven | szuggesztíveken |
adessive | szuggesztívnél | szuggesztíveknél |
illative | szuggesztívbe | szuggesztívekbe |
sublative | szuggesztívre | szuggesztívekre |
allative | szuggesztívhez | szuggesztívekhez |
elative | szuggesztívből | szuggesztívekből |
delative | szuggesztívről | szuggesztívekről |
ablative | szuggesztívtől | szuggesztívektől |
non-attributive possessive - singular |
szuggesztívé | szuggesztíveké |
non-attributive possessive - plural |
szuggesztívéi | szuggesztívekéi |
Derived terms
edit- szuggesztíven (or its variant szuggesztívan)
References
edit- ^ Tótfalusi, István. Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára (’A Storehouse of Foreign Words: an explanatory and etymological dictionary of foreign words’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2005. →ISBN
Further reading
edit- szuggesztív in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN