vontatott

Hungarian

Etymology

vontat (“to tow, to tug”) +‎ -ott (past-tense and past-participle suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈvontɒtotː]
• Hyphenation: von‧ta‧tott

Verb

vontatott

1. third-person singular indicative past indefinite of vontat

Participle

vontatott

1. past participle of vontat

Adjective

vontatott (comparative vontatottabb, superlative legvontatottabb)

1. drawling, protracted, sluggish, languid

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	vontatott	vontatottak
accusative	vontatottat	vontatottakat
dative	vontatottnak	vontatottaknak
instrumental	vontatottal	vontatottakkal
causal-final	vontatottért	vontatottakért
translative	vontatottá	vontatottakká
terminative	vontatottig	vontatottakig
essive-formal	vontatottként	vontatottakként
essive-modal	—	—
inessive	vontatottban	vontatottakban
superessive	vontatotton	vontatottakon
adessive	vontatottnál	vontatottaknál
illative	vontatottba	vontatottakba
sublative	vontatottra	vontatottakra
allative	vontatotthoz	vontatottakhoz
elative	vontatottból	vontatottakból
delative	vontatottról	vontatottakról
ablative	vontatottól	vontatottaktól
non-attributive possessive - singular	vontatotté	vontatottaké
non-attributive possessive - plural	vontatottéi	vontatottakéi

Derived terms

• vontatottan

Further reading

• vontatott in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN