államtitkár

Hungarian

Etymology

állam (“state”) +‎ titkár (“secretary”)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈaːlːɒmtitkaːr]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: ál‧lam‧tit‧kár

Noun

államtitkár (plural államtitkárok)

1. undersecretary (of state), minister of state

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	államtitkár	államtitkárok
accusative	államtitkárt	államtitkárokat
dative	államtitkárnak	államtitkároknak
instrumental	államtitkárral	államtitkárokkal
causal-final	államtitkárért	államtitkárokért
translative	államtitkárrá	államtitkárokká
terminative	államtitkárig	államtitkárokig
essive-formal	államtitkárként	államtitkárokként
essive-modal	—	—
inessive	államtitkárban	államtitkárokban
superessive	államtitkáron	államtitkárokon
adessive	államtitkárnál	államtitkároknál
illative	államtitkárba	államtitkárokba
sublative	államtitkárra	államtitkárokra
allative	államtitkárhoz	államtitkárokhoz
elative	államtitkárból	államtitkárokból
delative	államtitkárról	államtitkárokról
ablative	államtitkártól	államtitkároktól
non-attributive possessive - singular	államtitkáré	államtitkároké
non-attributive possessive - plural	államtitkáréi	államtitkárokéi

Possessive forms of államtitkár
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	államtitkárom	államtitkáraim
2nd person sing.	államtitkárod	államtitkáraid
3rd person sing.	államtitkára	államtitkárai
1st person plural	államtitkárunk	államtitkáraink
2nd person plural	államtitkárotok	államtitkáraitok
3rd person plural	államtitkáruk	államtitkáraik

Further reading

• államtitkár in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• államtitkár in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)