íreid

Hungarian

Etymology

ír +‎ -eid (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írjeid being more common, or in the sense ’balm’, where írjaid is more usual).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrɛjid]
• Hyphenation: íre‧id

Noun

íreid

1. second-person singular multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	íreid
accusative	—	íreidet
dative	—	íreidnek
instrumental	—	íreiddel
causal-final	—	íreidért
translative	—	íreiddé
terminative	—	íreidig
essive-formal	—	íreidként
essive-modal	—	íreidül
inessive	—	íreidben
superessive	—	íreiden
adessive	—	íreidnél
illative	—	íreidbe
sublative	—	íreidre
allative	—	íreidhez
elative	—	íreidből
delative	—	íreidről
ablative	—	íreidtől
non-attributive possessive - singular	—	íreidé
non-attributive possessive - plural	—	íreidéi