íreik

Hungarian

Etymology

ír +‎ -eik (possessive suffix) (whether in the sense ’Irish’, though írjeik being more common, or in the sense ’balm’, where írjaik is more usual).

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈiːrɛjik]
• Hyphenation: íre‧ik

Noun

íreik

1. third-person plural multiple-possession possessive of ír

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	íreik
accusative	—	íreiket
dative	—	íreiknek
instrumental	—	íreikkel
causal-final	—	íreikért
translative	—	íreikké
terminative	—	íreikig
essive-formal	—	íreikként
essive-modal	—	íreikül
inessive	—	íreikben
superessive	—	íreiken
adessive	—	íreiknél
illative	—	íreikbe
sublative	—	íreikre
allative	—	íreikhez
elative	—	íreikből
delative	—	íreikről
ablative	—	íreiktől
non-attributive possessive - singular	—	íreiké
non-attributive possessive - plural	—	íreikéi