önelégült

Hungarian

ön- +‎ elégült, the latter being elégül +‎ -t, from an archaic variant of (meg)elégszik → (meg)elégedett.

önelégült (comparative önelégültebb, superlative legönelégültebb)

Inflection (stem in -e-, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	önelégült	önelégültek
accusative	önelégültet	önelégülteket
dative	önelégültnek	önelégülteknek
instrumental	önelégülttel	önelégültekkel
causal-final	önelégültért	önelégültekért
translative	önelégültté	önelégültekké
terminative	önelégültig	önelégültekig
essive-formal	önelégültként	önelégültekként
essive-modal	—	—
inessive	önelégültben	önelégültekben
superessive	önelégültön	önelégülteken
adessive	önelégültnél	önelégülteknél
illative	önelégültbe	önelégültekbe
sublative	önelégültre	önelégültekre
allative	önelégülthöz	önelégültekhez
elative	önelégültből	önelégültekből
delative	önelégültről	önelégültekről
ablative	önelégülttől	önelégültektől
non-attributive possessive - singular	önelégülté	önelégülteké
non-attributive possessive - plural	önelégültéi	önelégültekéi