öngyulladás

Hungarian

ön- (“self-, auto-”) +‎ gyulladás (“ignition”)

öngyulladás (plural öngyulladások)

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	öngyulladás	öngyulladások
accusative	öngyulladást	öngyulladásokat
dative	öngyulladásnak	öngyulladásoknak
instrumental	öngyulladással	öngyulladásokkal
causal-final	öngyulladásért	öngyulladásokért
translative	öngyulladássá	öngyulladásokká
terminative	öngyulladásig	öngyulladásokig
essive-formal	öngyulladásként	öngyulladásokként
essive-modal	—	—
inessive	öngyulladásban	öngyulladásokban
superessive	öngyulladáson	öngyulladásokon
adessive	öngyulladásnál	öngyulladásoknál
illative	öngyulladásba	öngyulladásokba
sublative	öngyulladásra	öngyulladásokra
allative	öngyulladáshoz	öngyulladásokhoz
elative	öngyulladásból	öngyulladásokból
delative	öngyulladásról	öngyulladásokról
ablative	öngyulladástól	öngyulladásoktól
non-attributive possessive - singular	öngyulladásé	öngyulladásoké
non-attributive possessive - plural	öngyulladáséi	öngyulladásokéi

Possessive forms of öngyulladás
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	öngyulladásom	öngyulladásaim
2nd person sing.	öngyulladásod	öngyulladásaid
3rd person sing.	öngyulladása	öngyulladásai
1st person plural	öngyulladásunk	öngyulladásaink
2nd person plural	öngyulladásotok	öngyulladásaitok
3rd person plural	öngyulladásuk	öngyulladásaik