ösztövér

Hungarian

Of unknown origin.^[1]

ösztövér (comparative ösztövérebb, superlative legösztövérebb)

Inflection of ösztövér
	singular	plural
nominative	ösztövér	ösztövérek
accusative	ösztövért ösztövéret	ösztövéreket
dative	ösztövérnek	ösztövéreknek
instrumental	ösztövérrel	ösztövérekkel
causal-final	ösztövérért	ösztövérekért
translative	ösztövérré	ösztövérekké
terminative	ösztövérig	ösztövérekig
essive-formal	ösztövérként	ösztövérekként
essive-modal	—	—
inessive	ösztövérben	ösztövérekben
superessive	ösztövéren	ösztövéreken
adessive	ösztövérnél	ösztövéreknél
illative	ösztövérbe	ösztövérekbe
sublative	ösztövérre	ösztövérekre
allative	ösztövérhez	ösztövérekhez
elative	ösztövérből	ösztövérekből
delative	ösztövérről	ösztövérekről
ablative	ösztövértől	ösztövérektől
non-attributive possessive - singular	ösztövéré	ösztövéreké
non-attributive possessive - plural	ösztövéréi	ösztövérekéi

^ ösztövér in Zaicz, Gábor (ed.). Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (‘Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN. (See also its 2nd edition.)