özvegyember

Hungarian

Etymology

özvegy +‎ ember

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈøzvɛɟɛmbɛr]
• Hyphenation: öz‧vegy‧em‧ber

Noun

özvegyember (plural özvegyemberek)

1. widower (a man whose spouse has died)

   Coordinate term: (widow) özvegyasszony

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	özvegyember	özvegyemberek
accusative	özvegyembert	özvegyembereket
dative	özvegyembernek	özvegyembereknek
instrumental	özvegyemberrel	özvegyemberekkel
causal-final	özvegyemberért	özvegyemberekért
translative	özvegyemberré	özvegyemberekké
terminative	özvegyemberig	özvegyemberekig
essive-formal	özvegyemberként	özvegyemberekként
essive-modal	—	—
inessive	özvegyemberben	özvegyemberekben
superessive	özvegyemberen	özvegyembereken
adessive	özvegyembernél	özvegyembereknél
illative	özvegyemberbe	özvegyemberekbe
sublative	özvegyemberre	özvegyemberekre
allative	özvegyemberhez	özvegyemberekhez
elative	özvegyemberből	özvegyemberekből
delative	özvegyemberről	özvegyemberekről
ablative	özvegyembertől	özvegyemberektől
non-attributive possessive - singular	özvegyemberé	özvegyembereké
non-attributive possessive - plural	özvegyemberéi	özvegyemberekéi

Possessive forms of özvegyember
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	özvegyemberem	özvegyembereim
2nd person sing.	özvegyembered	özvegyembereid
3rd person sing.	özvegyembere	özvegyemberei
1st person plural	özvegyemberünk	özvegyembereink
2nd person plural	özvegyemberetek	özvegyembereitek
3rd person plural	özvegyemberük	özvegyembereik

Further reading

• özvegyember in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN