ügyeim

Hungarian

Etymology

ügy +‎ -eim (possessive suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈyɟɛjim]
• Hyphenation: ügye‧im

Noun

ügyeim

1. first-person singular multiple-possession possessive of ügy

Declension

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	—	ügyeim
accusative	—	ügyeimet
dative	—	ügyeimnek
instrumental	—	ügyeimmel
causal-final	—	ügyeimért
translative	—	ügyeimmé
terminative	—	ügyeimig
essive-formal	—	ügyeimként
essive-modal	—	ügyeimül
inessive	—	ügyeimben
superessive	—	ügyeimen
adessive	—	ügyeimnél
illative	—	ügyeimbe
sublative	—	ügyeimre
allative	—	ügyeimhez
elative	—	ügyeimből
delative	—	ügyeimről
ablative	—	ügyeimtől
non-attributive possessive - singular	—	ügyeimé
non-attributive possessive - plural	—	ügyeiméi