φρεατία
Ancient Greek
editEtymology
editPronunciation
edit- (5th BCE Attic) IPA(key): /pʰre.aː.tí.aː/
- (1st CE Egyptian) IPA(key): /pʰre.aˈti.a/
- (4th CE Koine) IPA(key): /ɸre.aˈti.a/
- (10th CE Byzantine) IPA(key): /fre.aˈti.a/
- (15th CE Constantinopolitan) IPA(key): /fre.aˈti.a/
Noun
editφρεᾱτῐ́ᾱ • (phreātíā) f (genitive φρεᾱτῐ́ᾱς); first declension
- a tank, cistern, or reservoir
- 430 BCE – 354 BCE, Xenophon, Hellenica 3.1.7:
- ἐπεὶ δὲ ἄλλως οὐκ ἐδύνατο ἑλεῖν, φρεατίαν τεμόμενος ὑπόνομον ὤρυττεν, ὡς ἀφαιρησόμενος τὸ ὕδωρ αὐτῶν. ὡς δ’ ἐκ τοῦ τείχους ἐκθένοντες πολλάκις ἐνέβαλον εἰς τὸ ὄρυγμα καὶ ξύλα καὶ λίθους, ποιησάμενος αὖ χελώνην ξυλίνην ἐπέστησεν ἐπὶ τῇ φρεατίᾳ.
- epeì dè állōs ouk edúnato heleîn, phreatían temómenos hupónomon ṓrutten, hōs aphairēsómenos tò húdōr autôn. hōs d’ ek toû teíkhous ekthénontes pollákis enébalon eis tò órugma kaì xúla kaì líthous, poiēsámenos aû khelṓnēn xulínēn epéstēsen epì têi phreatíāi.
- ἐπεὶ δὲ ἄλλως οὐκ ἐδύνατο ἑλεῖν, φρεατίαν τεμόμενος ὑπόνομον ὤρυττεν, ὡς ἀφαιρησόμενος τὸ ὕδωρ αὐτῶν. ὡς δ’ ἐκ τοῦ τείχους ἐκθένοντες πολλάκις ἐνέβαλον εἰς τὸ ὄρυγμα καὶ ξύλα καὶ λίθους, ποιησάμενος αὖ χελώνην ξυλίνην ἐπέστησεν ἐπὶ τῇ φρεατίᾳ.
- 200 BCE – 118 BCE, Polybius, The Histories 10.28.2:[1]
- ἐπιπολῆς μὲν γὰρ οὐδέν ἐστι φαινόμενον ὕδωρ ἐν τοῖς προειρημένοις τόποις, ὑπόνομοι δὲ πλείους εἰσὶ καὶ διὰ τῆς ἐρήμου φρεατίας ἔχοντες ἀγνοουμένας τοῖς ἀπείροις.
- epipolês mèn gàr oudén esti phainómenon húdōr en toîs proeirēménois tópois, hupónomoi dè pleíous eisì kaì dià tês erḗmou phreatías ékhontes agnoouménas toîs apeírois.
- ἐπιπολῆς μὲν γὰρ οὐδέν ἐστι φαινόμενον ὕδωρ ἐν τοῖς προειρημένοις τόποις, ὑπόνομοι δὲ πλείους εἰσὶ καὶ διὰ τῆς ἐρήμου φρεατίας ἔχοντες ἀγνοουμένας τοῖς ἀπείροις.
- 200 BCE – 118 BCE, Polybius, The Histories 10.28.5:[2]
- πλὴν ὁρῶν Ἀρσάκης ἐπιβαλόμενον αὐτὸν τῇ διὰ τῆς ἐρήμου πορείᾳ, τὸ τηνικάδε χωννύειν καὶ φθείρειν ἐνεχείρησε τὰς φρεατίας.
- plḕn horôn Arsákēs epibalómenon autòn têi dià tês erḗmou poreíāi, tò tēnikáde khōnnúein kaì phtheírein enekheírēse tàs phreatías.
- πλὴν ὁρῶν Ἀρσάκης ἐπιβαλόμενον αὐτὸν τῇ διὰ τῆς ἐρήμου πορείᾳ, τὸ τηνικάδε χωννύειν καὶ φθείρειν ἐνεχείρησε τὰς φρεατίας.
- an opening in a raft
- 100 CE – 200 CE, Apollodorus of Damascus, Siege Engines 191.2–4:[3]
- Ἐκϵῖ δέ εἰσι κατ’ ἄκρον ἀφιέμεναι φρεατίαι ϵ̓ν τῷ καταϛρώματι, ϗ̀ καταπήγνυται πασσάλοις ξυλίνοις ἐπιμελῶς.
- Ekeî dé eisi kat’ ákron aphiémenai phreatíai en tôi katastrṓmati, kaì katapḗgnutai passálois xulínois epimelôs.
- Ἐκϵῖ δέ εἰσι κατ’ ἄκρον ἀφιέμεναι φρεατίαι ϵ̓ν τῷ καταϛρώματι, ϗ̀ καταπήγνυται πασσάλοις ξυλίνοις ἐπιμελῶς.
Declension
editCase / # | Singular | Dual | Plural | ||||||||||
---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|---|
Nominative | ἡ φρεᾱτῐ́ᾱ hē phreātíā |
τὼ φρεᾱτῐ́ᾱ tṑ phreātíā |
αἱ φρεᾱτῐ́αι hai phreātíai | ||||||||||
Genitive | τῆς φρεᾱτῐ́ᾱς tês phreātíās |
τοῖν φρεᾱτῐ́αιν toîn phreātíain |
τῶν φρεᾱτῐῶν tôn phreātiôn | ||||||||||
Dative | τῇ φρεᾱτῐ́ᾳ têi phreātíāi |
τοῖν φρεᾱτῐ́αιν toîn phreātíain |
ταῖς φρεᾱτῐ́αις taîs phreātíais | ||||||||||
Accusative | τὴν φρεᾱτῐ́ᾱν tḕn phreātíān |
τὼ φρεᾱτῐ́ᾱ tṑ phreātíā |
τᾱ̀ς φρεᾱτῐ́ᾱς tā̀s phreātíās | ||||||||||
Vocative | φρεᾱτῐ́ᾱ phreātíā |
φρεᾱτῐ́ᾱ phreātíā |
φρεᾱτῐ́αι phreātíai | ||||||||||
Notes: |
|
Derived terms
edit- φρεᾱτῐαῖος (phreātiaîos)
Descendants
edit- → Translingual: Phreatia
Further reading
edit- “φρεᾱτία”, in Liddell & Scott (1940) A Greek–English Lexicon, Oxford: Clarendon Press
- “φρεᾱτία”, in Liddell & Scott (1889) An Intermediate Greek–English Lexicon, New York: Harper & Brothers
- “φρεατίας”, in Liddell & Scott (1889) An Intermediate Greek–English Lexicon, New York: Harper & Brothers
Categories:
- Ancient Greek terms suffixed with -ία
- Ancient Greek 4-syllable words
- Ancient Greek terms with IPA pronunciation
- Ancient Greek lemmas
- Ancient Greek nouns
- Ancient Greek paroxytone terms
- Ancient Greek feminine nouns
- Ancient Greek first-declension nouns
- Ancient Greek feminine nouns in the first declension
- Ancient Greek terms with quotations