See also: áko, àkọ̀, and ako

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from either West Slavic or from Russian [Term?]. From Proto-Slavic *okovъ.[1][2]

PronunciationEdit

NounEdit

akó (plural akók)

  1. (archaic) an old liquid measure, about 50 liters

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
singular plural
nominative akó akók
accusative akót akókat
dative akónak akóknak
instrumental akóval akókkal
causal-final akóért akókért
translative akóvá akókká
terminative akóig akókig
essive-formal akóként akókként
essive-modal
inessive akóban akókban
superessive akón akókon
adessive akónál akóknál
illative akóba akókba
sublative akóra akókra
allative akóhoz akókhoz
elative akóból akókból
delative akóról akókról
ablative akótól akóktól
non-attributive
possessive - singular
akóé akóké
non-attributive
possessive - plural
akóéi akókéi
Possessive forms of akó
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. akóm akóim
2nd person sing. akód akóid
3rd person sing. akója akói
1st person plural akónk akóink
2nd person plural akótok akóitok
3rd person plural akójuk akóik

Derived termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN
  2. ^ akó in Tótfalusi, István. Magyar etimológiai nagyszótár (’Hungarian Comprehensive Dictionary of Etymology’). Budapest: Arcanum Adatbázis, 2001; Arcanum DVD Könyvtár →ISBN

Further readingEdit

  • akó in Bárczi, Géza and László Országh: A magyar nyelv értelmező szótára (’An Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962.
  • akó in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (’A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress)