Open main menu
See also: betu

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

Borrowed from a Turkic language. Compare Old Turkic bitig(bitig, writing).[1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbɛtyː]
  • (file)
  • Hyphenation: be‧tű

NounEdit

betű (plural betűk)

  1. (grammar) letter, as in letter of the alphabet

DeclensionEdit

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
singular plural
nominative betű betűk
accusative betűt betűket
dative betűnek betűknek
instrumental betűvel betűkkel
causal-final betűért betűkért
translative betűvé betűkké
terminative betűig betűkig
essive-formal betűként betűkként
essive-modal
inessive betűben betűkben
superessive betűn betűkön
adessive betűnél betűknél
illative betűbe betűkbe
sublative betűre betűkre
allative betűhöz betűkhöz
elative betűből betűkből
delative betűről betűkről
ablative betűtől betűktől
Possessive forms of betű
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. betűm betűim
2nd person sing. betűd betűid
3rd person sing. betűje betűi
1st person plural betűnk betűink
2nd person plural betűtök betűitek
3rd person plural betűjük betűik

Derived termsEdit

Compound words
Expressions

ReferencesEdit

  1. ^ Zaicz, Gábor. Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete (’Dictionary of Etymology: The origin of Hungarian words and affixes’). Budapest: Tinta Könyvkiadó, 2006, →ISBN