bizonyított

Hungarian

Etymology

bizonyít +‎ -ott

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈbizoɲiːtotː]
• Hyphenation: bi‧zo‧nyí‧tott
• Rhymes: -otː

Verb

bizonyított

1. third-person singular indicative past indefinite of bizonyít

Participle

bizonyított

1. past participle of bizonyít

Adjective

bizonyított (comparative bizonyítottabb, superlative legbizonyítottabb)

1. proven (having been proved; having proved its value or truth)

   bizonyított tény ― proven fact

Declension

Inflection (stem in -a-, back harmony)
	singular	plural
nominative	bizonyított	bizonyítottak
accusative	bizonyítottat	bizonyítottakat
dative	bizonyítottnak	bizonyítottaknak
instrumental	bizonyítottal	bizonyítottakkal
causal-final	bizonyítottért	bizonyítottakért
translative	bizonyítottá	bizonyítottakká
terminative	bizonyítottig	bizonyítottakig
essive-formal	bizonyítottként	bizonyítottakként
essive-modal	—	—
inessive	bizonyítottban	bizonyítottakban
superessive	bizonyítotton	bizonyítottakon
adessive	bizonyítottnál	bizonyítottaknál
illative	bizonyítottba	bizonyítottakba
sublative	bizonyítottra	bizonyítottakra
allative	bizonyítotthoz	bizonyítottakhoz
elative	bizonyítottból	bizonyítottakból
delative	bizonyítottról	bizonyítottakról
ablative	bizonyítottól	bizonyítottaktól
non-attributive possessive - singular	bizonyítotté	bizonyítottaké
non-attributive possessive - plural	bizonyítottéi	bizonyítottakéi