Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

bizony +‎ -ít [1]

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈbizoɲiːt]
  • Hyphenation: bi‧zo‧nyít

VerbEdit

bizonyít

  1. (transitive) to prove, certify

ConjugationEdit

Derived termsEdit

(With verbal prefixes):

Related termsEdit

ReferencesEdit

  1. ^ Gábor Zaicz, Etimológiai szótár: Magyar szavak és toldalékok eredete, Tinta Könyvkiadó, 2006, ISBN 963 7094 01 6