boldogság

Hungarian

Etymology

boldog (“happy”) +‎ -ság (“-ness”, noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈboldokʃaːɡ]
• Hyphenation: bol‧dog‧ság

Noun

boldogság (plural boldogságok)

1. happiness

   Synonym: öröm

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	boldogság	boldogságok
accusative	boldogságot	boldogságokat
dative	boldogságnak	boldogságoknak
instrumental	boldogsággal	boldogságokkal
causal-final	boldogságért	boldogságokért
translative	boldogsággá	boldogságokká
terminative	boldogságig	boldogságokig
essive-formal	boldogságként	boldogságokként
essive-modal	—	—
inessive	boldogságban	boldogságokban
superessive	boldogságon	boldogságokon
adessive	boldogságnál	boldogságoknál
illative	boldogságba	boldogságokba
sublative	boldogságra	boldogságokra
allative	boldogsághoz	boldogságokhoz
elative	boldogságból	boldogságokból
delative	boldogságról	boldogságokról
ablative	boldogságtól	boldogságoktól
non-attributive possessive - singular	boldogságé	boldogságoké
non-attributive possessive - plural	boldogságéi	boldogságokéi

Possessive forms of boldogság
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	boldogságom	boldogságaim
2nd person sing.	boldogságod	boldogságaid
3rd person sing.	boldogsága	boldogságai
1st person plural	boldogságunk	boldogságaink
2nd person plural	boldogságotok	boldogságaitok
3rd person plural	boldogságuk	boldogságaik

Derived terms

Expressions

• ragyog a boldogságtól

 

Further reading

• boldogság in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• boldogság in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)