bronzmeccs

Hungarian

From bronz (“bronze”) +‎ meccs (“match”).

bronzmeccs (plural bronzmeccsek)

Inflection (stem in -e-, front unrounded harmony)
	singular	plural
nominative	bronzmeccs	bronzmeccsek
accusative	bronzmeccset	bronzmeccseket
dative	bronzmeccsnek	bronzmeccseknek
instrumental	bronzmeccsel	bronzmeccsekkel
causal-final	bronzmeccsért	bronzmeccsekért
translative	bronzmeccsé	bronzmeccsekké
terminative	bronzmeccsig	bronzmeccsekig
essive-formal	bronzmeccsként	bronzmeccsekként
essive-modal	—	—
inessive	bronzmeccsben	bronzmeccsekben
superessive	bronzmeccsen	bronzmeccseken
adessive	bronzmeccsnél	bronzmeccseknél
illative	bronzmeccsbe	bronzmeccsekbe
sublative	bronzmeccsre	bronzmeccsekre
allative	bronzmeccshez	bronzmeccsekhez
elative	bronzmeccsből	bronzmeccsekből
delative	bronzmeccsről	bronzmeccsekről
ablative	bronzmeccstől	bronzmeccsektől
non-attributive possessive - singular	bronzmeccsé	bronzmeccseké
non-attributive possessive - plural	bronzmeccséi	bronzmeccsekéi

Possessive forms of bronzmeccs
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	bronzmeccsem	bronzmeccseim
2nd person sing.	bronzmeccsed	bronzmeccseid
3rd person sing.	bronzmeccse	bronzmeccsei
1st person plural	bronzmeccsünk	bronzmeccseink
2nd person plural	bronzmeccsetek	bronzmeccseitek
3rd person plural	bronzmeccsük	bronzmeccseik