csehó

Hungarian

Etymology

Borrowed from Austrian German Tschecherl (“bar”), from Yiddish.

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛɦoː]
• Hyphenation: cse‧hó
• Rhymes: -hoː

Noun

csehó (plural csehók)

1. (informal, also derogatory) dive, joint (seedy bar)

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, back harmony)
	singular	plural
nominative	csehó	csehók
accusative	csehót	csehókat
dative	csehónak	csehóknak
instrumental	csehóval	csehókkal
causal-final	csehóért	csehókért
translative	csehóvá	csehókká
terminative	csehóig	csehókig
essive-formal	csehóként	csehókként
essive-modal	—	—
inessive	csehóban	csehókban
superessive	csehón	csehókon
adessive	csehónál	csehóknál
illative	csehóba	csehókba
sublative	csehóra	csehókra
allative	csehóhoz	csehókhoz
elative	csehóból	csehókból
delative	csehóról	csehókról
ablative	csehótól	csehóktól
non-attributive possessive - singular	csehóé	csehóké
non-attributive possessive - plural	csehóéi	csehókéi

Possessive forms of csehó
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csehóm	csehóim
2nd person sing.	csehód	csehóid
3rd person sing.	csehója	csehói
1st person plural	csehónk	csehóink
2nd person plural	csehótok	csehóitok
3rd person plural	csehójuk	csehóik

Further reading

• csehó in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)