csendőr

HungarianEdit

EtymologyEdit

csend (silence; stillness; peace) +‎ őr (guard, watcher, keeper), created during the Hungarian language reform, which took place in the 18th–19th centuries.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈt͡ʃɛndøːr]
  • Hyphenation: csend‧őr
  • Rhymes: -øːr

NounEdit

csendőr (plural csendőrök)

  1. gendarme (member of gendarmerie), especially a member of the police force which was active until 1945 in Hungary

DeclensionEdit

Inflection (stem in -ö-, front rounded harmony)
singular plural
nominative csendőr csendőrök
accusative csendőrt csendőröket
dative csendőrnek csendőröknek
instrumental csendőrrel csendőrökkel
causal-final csendőrért csendőrökért
translative csendőrré csendőrökké
terminative csendőrig csendőrökig
essive-formal csendőrként csendőrökként
essive-modal
inessive csendőrben csendőrökben
superessive csendőrön csendőrökön
adessive csendőrnél csendőröknél
illative csendőrbe csendőrökbe
sublative csendőrre csendőrökre
allative csendőrhöz csendőrökhöz
elative csendőrből csendőrökből
delative csendőrről csendőrökről
ablative csendőrtől csendőröktől
non-attributive
possessive - singular
csendőré csendőröké
non-attributive
possessive - plural
csendőréi csendőrökéi
Possessive forms of csendőr
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. csendőröm csendőreim
2nd person sing. csendőröd csendőreid
3rd person sing. csendőre csendőrei
1st person plural csendőrünk csendőreink
2nd person plural csendőrötök csendőreitek
3rd person plural csendőrük csendőreik

Derived termsEdit