csengettyű

Hungarian

Etymology

csenget (“to ring”) +‎ -tyű (noun-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃɛŋɡɛcːyː]
• Hyphenation: csen‧gety‧tyű
• Rhymes: -cyː

Noun

csengettyű (plural csengettyűk)

1. handbell

Declension

Inflection (stem in long/high vowel, front rounded harmony)
	singular	plural
nominative	csengettyű	csengettyűk
accusative	csengettyűt	csengettyűket
dative	csengettyűnek	csengettyűknek
instrumental	csengettyűvel	csengettyűkkel
causal-final	csengettyűért	csengettyűkért
translative	csengettyűvé	csengettyűkké
terminative	csengettyűig	csengettyűkig
essive-formal	csengettyűként	csengettyűkként
essive-modal	—	—
inessive	csengettyűben	csengettyűkben
superessive	csengettyűn	csengettyűkön
adessive	csengettyűnél	csengettyűknél
illative	csengettyűbe	csengettyűkbe
sublative	csengettyűre	csengettyűkre
allative	csengettyűhöz	csengettyűkhöz
elative	csengettyűből	csengettyűkből
delative	csengettyűről	csengettyűkről
ablative	csengettyűtől	csengettyűktől
non-attributive possessive - singular	csengettyűé	csengettyűké
non-attributive possessive - plural	csengettyűéi	csengettyűkéi

Possessive forms of csengettyű
possessor	single possession	multiple possessions
1st person sing.	csengettyűm	csengettyűim
2nd person sing.	csengettyűd	csengettyűid
3rd person sing.	csengettyűje	csengettyűi
1st person plural	csengettyűnk	csengettyűink
2nd person plural	csengettyűtök	csengettyűitek
3rd person plural	csengettyűjük	csengettyűik

Further reading

• csengettyű in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (‘The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language’, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csengettyű in Ittzés, Nóra (ed.). A magyar nyelv nagyszótára (‘A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language’). Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published A–ez as of 2024)