csintalan

Hungarian

Etymology

csín (“order”) +‎ -talan (“less, without”, adjective-forming suffix)

Pronunciation

• IPA^(key): [ˈt͡ʃintɒlɒn]

• Audio:

  (file)

• Hyphenation: csin‧ta‧lan
• Rhymes: -ɒn

Adjective

csintalan (comparative csintalanabb, superlative legcsintalanabb)

1. (of a person, especially of a child) naughty, mischievous (bad; tending to misbehave or act badly)

   Synonyms: pajkos, neveletlen, fegyelmezetlen, rakoncátlan, vásott, szertelen, csínytevő

2. (euphemistic, of a person) naughty, risqué, cheeky

   Synonyms: pajzán, pajzánkodó, kacér, hamis, dévaj, huncut

Declension

Inflection (stem in -o-, back harmony)
	singular	plural
nominative	csintalan	csintalanok
accusative	csintalant	csintalanokat
dative	csintalannak	csintalanoknak
instrumental	csintalannal	csintalanokkal
causal-final	csintalanért	csintalanokért
translative	csintalanná	csintalanokká
terminative	csintalanig	csintalanokig
essive-formal	csintalanként	csintalanokként
essive-modal	csintalanul	—
inessive	csintalanban	csintalanokban
superessive	csintalanon	csintalanokon
adessive	csintalannál	csintalanoknál
illative	csintalanba	csintalanokba
sublative	csintalanra	csintalanokra
allative	csintalanhoz	csintalanokhoz
elative	csintalanból	csintalanokból
delative	csintalanról	csintalanokról
ablative	csintalantól	csintalanoktól
non-attributive possessive - singular	csintalané	csintalanoké
non-attributive possessive - plural	csintalanéi	csintalanokéi

Derived terms

• csintalankodik
• csintalanság

Further reading

• csintalan in Bárczi, Géza and László Országh. A magyar nyelv értelmező szótára (“The Explanatory Dictionary of the Hungarian Language”, abbr.: ÉrtSz.). Budapest: Akadémiai Kiadó, 1959–1962. Fifth ed., 1992: →ISBN
• csintalan in Nóra Ittzés, editor, A magyar nyelv nagyszótára [A Comprehensive Dictionary of the Hungarian Language] (Nszt.), Budapest: Akadémiai Kiadó, 2006–2031 (work in progress; published a–ez as of 2024).