See also: datum and Datum

Contents

HungarianEdit

EtymologyEdit

From Latin datum[1] +‎ -átum.

PronunciationEdit

  • IPA(key): [ˈdaːtum]
  • (file)
  • Hyphenation: dá‧tum

NounEdit

dátum ‎(plural dátumok)

  1. date (point of time at which a transaction or event takes place)

DeclensionEdit

Inflection (stem in -o-, back harmony)
singular plural
nominative dátum dátumok
accusative dátumot dátumokat
dative dátumnak dátumoknak
instrumental dátummal dátumokkal
causal-final dátumért dátumokért
translative dátummá dátumokká
terminative dátumig dátumokig
essive-formal dátumként dátumokként
essive-modal
inessive dátumban dátumokban
superessive dátumon dátumokon
adessive dátumnál dátumoknál
illative dátumba dátumokba
sublative dátumra dátumokra
allative dátumhoz dátumokhoz
elative dátumból dátumokból
delative dátumról dátumokról
ablative dátumtól dátumoktól
Possessive forms of dátum
possessor single possession multiple possessions
1st person sing. dátumom dátumaim
2nd person sing. dátumod dátumaid
3rd person sing. dátuma dátumai
1st person plural dátumunk dátumaink
2nd person plural dátumotok dátumaitok
3rd person plural dátumuk dátumaik

ReferencesEdit

  1. ^ Tótfalusi István, Idegenszó-tár: Idegen szavak értelmező és etimológiai szótára. Tinta Könyvkiadó, Budapest, 2005, ISBN 963 7094 20 2

IcelandicEdit

NounEdit

dátum

  1. indefinite dative plural of dáti